A SZÁZNÉGY ÉVES MEZŐHEGYESI SZAKKÉPZÉS
RÖVID TÖRTÉNETE

1. Az iskola nevének és fenntartójának változásai, telephelyek és épületek

Mezőhegyesen a község 1911-ben állította fel az Alsófokú Iparos Tanonciskolát az elemi iskola keretein belül, két évfolyamon. Az 1914-1915. tanévtől Mezőhegyesi Községi Ipari Tanonciskola néven folytatta munkáját három évfolyamon. Ebben az időszakban az elméleti oktatás az elemi iskola épületeiben történt, az elemi iskola tanszemélyzetének vezetésével. Az 1950-1951-es tanévtől a szakképzés önállóvá vált, átkerült az Munkaerő Tartalék Hivatal (MTH) kezelésébe, ám az igazi önállóság, önálló tantestület megszervezésével az 1954-1955-ös tanévtől kezdődött. Az elméleti oktatás a Gödör vendéglőben kialakított helyiségben (ma idősek klubhelyisége) és a Vadász vendéglőből átalakított Kisintézetben (ma Expressz ABC) történt. 1955-ben az iskola irányítását átvette a Munkaügyi Minisztérium (MüM). A neve MüM 614. számú Iparitanuló Intézete Mezőhegyes lett, majd a kor szokásainak megfelelően 1963-ban felvette Zalka Máté nevét. Ebben az időszakban a Kisintézet a létszám növekedése miatt valóban kicsinek bizonyult, így az iskola megkapta a Kozma Ferenc utca 23. szám alatti ingatlant, a mai főépületet. A tanárinak és a titkárságnak otthont adó mészárszéki intézői villa műemlék épülete 1864-ben épült romantikus stílusban. 1980-ban a Kisintézetet sikerült elcserélni a Hangai-épületért, gyakorlatilag az iskola 1987-től a ma is használatos épületekben működik. Legértékesebb épületünk, a Hangai-épület közkeletű nevét a csanádpalotai Hangai Tamásról kapta, aki a két világháború közti időszakban bérelte és működtette. Az eredetileg postakocsi állomásnak és fogadónak tervezett házat Jung József építette 1789-ben és olyan jelentős személyiségek jártak falai között, mint gróf Széchenyi István, Kossuth Lajos kormányzó elnök, vagy I. Ferenc József császár.
Iskolánk a rendszerváltásig községi (később városi) fenntartású intézmény volt, majd 1993-tól Békés Megye Önkormányzata működtette önálló iskolaként, egészen 2007-ig. A fenntartó az iskolát 2007. július 1-jével összevonta a Mezőkovácsházi Hunyadi János Gimnáziummal. Mivel ez az integráció nem bizonyult életképesnek, a megyei önkormányzat a 2008-2009. tanévtől iskolánkat a Harruckern János Közoktatási Intézményhez csatolta. 2015. szeptember 1-jétől az iskola visszanyerte önállóságát, fenntartója a Földművelésügyi Minisztérium lett.
2017. augusztus 15-ével a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. iskolája lett, újraalapított, önálló intézményként.

 

2. Az iskola fennállása óta oktatott szakmák

1911-től 1945-ig vasesztergályos, bognár, épületlakatos, géplakatos, vasöntő, kovács, szabó, kazánkovács, asztalos, kereskedő, cipész, nyerges, szíjgyártó, rézműves, kéményseprő, villanyszerelő, fodrász, ács, hentes, kocsifényező és gépkovács szakmákat oktattak itt. A fő profil a géplakatos szakma oktatása volt. A fenti szakmák közül évente átlagosan hét-tíz szakma oktatására került sor az iskola lehetőségeinek és a környezet igényeinek megfelelően.
Az 1961-1962-es tanévtől a fő profil az országos beiskolázású mezőgazdasági gépszerelő szakma lett. Az iskola 1947-ig kizárólag fiú tanulókat iskolázott be, ezt követően lehetőség nyílt leányok beiskolázására is elsősorban nőiruha-készítő szakmában, de a szocialista elvek szerint vasas szakmákba is lehetett leányokat beiskolázni. 1948-ban itt indult az országban elsőként traktoros iskola, sőt az első nő az országban, aki traktorral dolgozott, a mezőhegyesi Kardos Júlia volt. 1972-ben az oktatási törvény értelmében a szakmákban profiltisztítás történt, kilenc szakma oktatására került sor (gépszerelő, hegesztő, gépi forgácsoló, lakatos, villanyszerelő, asztalos, nőiruha-készítő, kőműves, szobafestő-mázoló). Ebben az időszakban a tananyag és a tanórák 21%-a közismereti tárgyú, 15-19%-a szakmai elméleti tárgyú, 60-64%-a pedig gyakorlati képzés volt.
A rendszerváltás után a szakképzés változásokon ment keresztül, a szakmai profilt bővíteni kellett. A hagyományos szakképzés mellett 1988-tól szakközépiskolai osztály indult mezőgazdasági gépszerelő szakmában, majd ez 1993-ban rövid időre kiegészült ruhaipari szakközépiskolai osztállyal. 1995-ben intenzív képzés indult, ahol szakmával rendelkező fiatalok két év alatt érettségi vizsgát tehettek nappali képzésben (ez a képzési forma 2002-ben országos szinten megszűnt).
Iskolánkban 1996-tól 2002-ig gimnáziumi osztály működött rendvédelmi fakultációval. Ebből fejlesztettük ki a ma is meglévő rendvédelmi szakközépiskolai képzést, amely kiegészült a biztonságszervező 2 (középfokú) és a biztonságszervező 1 (felsőfokú), érettségizettek számára indított képzéssel. A tanulók személy és vagyonőri vizsgát is tehetnek.
A szakképzés 1998 és 2000 között is jelentős átalakuláson ment át. A tanulók két évig közismereti tantárgyakat tanulnak, pályaorientációs foglalkozásokon vesznek részt, majd az OKJ (Országos Képzési Jegyzék) által felsorolt szakmák valamelyikében kapnak szakmai képzést.

 

3. Az iskola legfontosabb bázisvállalatai, képzési formák

1911-től az iskola önállóvá válásáig a gyakorlati oktatás a Magyar Királyi Állami Ménesbirtok gépműhelyében, építészetében és kerületi műhelyeiben, valamint néhány kisiparosnál folyt. Az iskola rendelkezett saját tanműhellyel, így a gyakorlati képzés körülbelül 30%-át – különösen az alapképzést – meg lehetett valósítani az iskolai tanműhelyben. Akiknek nem jutott hely, vagy nem volt választott szakmájukhoz megfelelően képzett oktató, kihelyezték vállalatokhoz (szórvány oktatás). A másod- és harmadéveseket igyekeztek valós körülmények között foglalkoztatni vállalati tanműhelyekben. A legfontosabb bázisvállalatok voltak a Ménesbirtok (később Állami Gazdaság, Mezőhegyes), a Mezőhegyesi Cukorgyár, a mezőkovácsházi MEZŐGÉP, a battonyai MOM, a mezőkovácsházi EVIG, a végegyházi Szabadság TSZ és a tótkomlósi Vegyesipari Szövet-kezet. Az 1970-es években huszonhárom vállalat és hat kisiparos vett részt a tanulók gyakorlati oktatásában. Sajnálatos módon a fenti üzemek a rendszerváltás után fokozatosan megszűntek, így a gyakorlati képzés szinte teljesen az iskolai tanműhely feladata lett. Az iskolai tanműhely úgynevezett termelő tanműhely a mai napig, s az itt készített munkadarabok értékesítése hozzájárul az iskolai költségvetéshez. 1989-től zajlik az intézmény területén gépjárművek környezetvédelmi felülvizsgálata is.
Külön említést érdemel a felnőttek oktatása. Az iskola a vállalati igényeknek megfelelően rendszeresen szervezett szakmunkások számára továbbképzéseket, valamint második szakma megszerzését célzó oktatást. 1973-tól próbálkoztak gimnáziumi esti iskolai képzés indításával, de igazából a Szakmunkások Szakközépiskolája lett sikeres és keresett képzési forma.

 

4. Tanoncélet Mezőhegyesen 1945 előtt

Az 1911-től 1945-ig terjedő időszakra jellemző, hogy a tanoncokkal az iskolába járást próbálták szigorúan betartatni, a tanítók nagy gondot fordítottak erkölcsi nevelésükre. Elenyésző volt az igazolatlan mulasztás, az igazolt is kevés. A helytelen magatartást fegyelmező szankciókkal büntették (intés, dorgálás), nem volt ritkaság a tanoncok testi fenyítése sem. A jó tanulók dicséretet és könyvjutalmat kaptak.
Az „ipartörvény” értelmében a tanoncszerződés feltétele az elemi népiskola hat osztályának elvégzése volt. Kivételesen lehetett kevesebb osztály is, de akkor előkészítő osztályt kellett szervezni és a tanidő fél évvel meghosszabbodott. 1923-tól csak a tizennégy éven felüliekkel lehetett tanoncszerződést kötni. A tanonc munkaideje tizenkét óra volt, délelőtt és délután fél óra, délben egy óra szünet illette meg. Megkövetelték az orvosi alkalmasságot is, 1922-től pályaválasztási tanácsadó szervezetek működtek.
            Mezőhegyesen az iparos családok gyermekeit tizennegyedik életévük betöltése után felvették tanoncnak a központi gépjavító műhelybe. A tanoncok az első évben megismerkedtek a műhely összes szakmunkáival. Munkaidejük 6 órától 18 óráig tartott. Hetente kétszer 14-18 óráig iskolai oktatásban vettek részt. Szombatonként kötelező volt a levente-oktatáson és vasárnaponként a templomi szent misén való részvétel. A majorokból összegyűjtött tanoncok elhelyezésére a Hangai vendégfogadó épülete szolgált.
            A tanoncok kötelessége volt, hogy munkakezdés előtt begyújtsák a kályhákat, előkészítsék a szerszámokat. Este a munka befejezése után feltakarították a műhelyt. A gépjavító műhelyben tanoncnak lenni kedvező, kiváltságos helyzet volt, jobb, mint önálló kisiparosnál, mert a tanoncoknak itt nem kellett részt venniük háztartási munkákban.
            A tanoncévek letelte után a fiatalok három évig segédként dolgoztak. Önálló munkát végeztek olcsón, s ez nagy megtakarítást jelentett a gépműhelynek. A bérük 2-8 fillér volt évfolyamtól függően. Ekkor Mezőhegyesen az önálló munkára képes ipari dolgozó bére megegyezett az első osztályú cseléd bérével.

 

5. Nevelés-oktatás az iskolában
a második világháború után

Az önálló szakképzés beindítása után a mezőhegyesi szakmunkásképző iskola mindig nagy gondot fordított a tanulók tanulmányi munkájának segítésére. Ezt szolgálták a korrepetálások, szakkörök, tanulmányi versenyek és tanulmányi kirándulások. Az 1960-as évektől rendszeresek voltak a tanulmányi házi-, megyei- és országos versenyek, valamint az SZKT (Szakma Kiváló Tanulója) versenyek. Az iskola tanulói szép eredményeket értek el ezeken a versenyeken. Az iskolában évente öt-tíz szakkör működött (például modellező, go-kart, barkács, fotó- és rádiós szakkörök). Kiemelkedő volt az iskolában folyó zenei nevelés, noha az ének-zene nem tartozott a szakképzés tanrendjébe. Az 1961-62-es tanévben a Szegedi Kulturális Seregszemlén a pengetős zenekar (mandolinzenekar) első helyezett lett. Az 1971-ben alakult fiú énekkar több fesztiválon sikeresen szerepelt – elsősorban mozgalmi dalokkal –, és ezüstkoszorús minősítést kapott. A KISZ (Kommunista Ifjúsági Szövetség) szervezet kezdeményezésére a Kisintézet pincéjében Ifjúsági Klub jött létre, amely rövid idő alatt az iskola egyik kulturális centruma lett. Az 1970-es években jól működő irodalmi színpada is volt az iskolának, a tanulók tudásának elmélyítését segítette a folyamatosan bővülő iskolai könyvtár.
1957-től a KISZ különböző mozgalmain keresztül segítette a diákokat a tanulásban, szervezte szabadidős programjaikat. A mezőhegyesi szakképző iskola kiemelt feladatként kezelte tanulói honvédelmi nevelését – ez a tanulók fegyveres szolgálatra való felkészítését segítette. Felejthetetlen élményeket jelentettek a tanulók számára a honvédelmi napok rendezvényei és a lövészversenyek. A honvédelmi nevelés anyagi-technikai, szellemi-ideológiai bázisa az 1953-ban megalakult MHSZ (Magyar Honvédelmi Szövetség), valamint az Ifjúgárda szakasz voltak. 1964. május 11-én került átadásra az iskolai lőtér, amely napjainkban is számos versenynek ad otthont (az MHSZ utódja 2005-től Lövész Egyesületként működik).
Az iskola jellegéből fakadóan a tanulóknak sok fizikai munkát kellet végezni, ezért szükséges volt állóképességük fejlesztése – a sport szerves részévé vált a tanulók mindennapjainak. Az évek folyamán több szakosztály működött sikeresen, a tanulók neves sporteseményeken értek el sikereket. Az 1960-as évektől rendszeresen megrendezésre kerültek tanulmányi kirándulások, üzemlátogatások, túrák, külföldi és hazai táborok.
1945 után a tanulók széleskörű juttatásokban részesültek: ösztöndíj, munkaruha, egyéni védőeszközök, tisztálkodási szerek, csekély használati díj ellenében ingyenes tankönyv. Igen alacsony volt az étkezési díj, gyakran szerveztek kedvezményes üdültetést, a tanulók tanulmányi szerződést köthettek, amely biztosította számukra a munkahelyet. Ehhez járult még az ingyenes orvosi vizsgálat és SZTK-biztosítás, természetesen ingyenesek voltak a szakkörök, sportkörök és az iskolai rendezvényeken való részvétel. A rászoruló és arra érdemes tanulók segélyben részesülhettek.
A rendszerváltás után az anyagi források beszűkülésével a fenti juttatások nagy része megszűnt, a szabadidős tevékenységek szerkezete megváltozott. A diákélet szervezését a DÖK (Diákönkormányzat) végzi, megyei és országos szinten a rendvédelmi osztályok versenyei dominálnak.
Hagyományos rendezvényeink az Adventi Hetek, a „Varnyúbál”, a Szalagavató, sportnapok, a Diáknap és a Ballagás.

 

6. A létszám növekedése
Otthon az iskolában – kollégiumunk bemutatása

A mezőhegyesi iskola kezdetben a helybéli, majd a helybéli és a környező településekről származó tanulók szakképzését látta el. Tanulólétszáma 1949-ig évente átlagosan 50-70 fő közötti volt. 1954-ben létszámugrás következett be (235 fővel). Ettől kezdve a létszám évente egyenletesen növekedett, csúcspontját az 1968-1969-es tanévben érte el 809 fővelA tanulólétszám mélypontja az 1978-1979-es tanévben volt 338 fővel, majd az ugyancsak alacsony 340-360 fő körüli létszám állandósult a rendszerváltásig. A 2006-2007-es tanévre a létszám 611 főre növekedett, ám az integrációs törekvések ismételt csökkenéshez vezettek.
A beiskolázási körzet kiterjesztésével szükséges volt a tanulók kollégiumi elhelyezése. A kezdeti időszakban a vidéki tanulókat a Battonyai úton található úgynevezett Görög szálláson helyezték el, de albérletben is laktak tanulók. A létszám növekedésével szükségessé vált tanulóotthon létrehozása, amelyet a szakképző iskola mai területén lévő gépállomás munkásszállójából alakítottak ki. Kezdetben 60 fő befogadására volt alkalmas, míg a bővítések után 130-140 tanulót is el tudtak helyezni. Az otthon, majd később kollégium igyekezett valóban otthont adni a tanulóknak. Minden segítséget megkaptak a tanuláshoz, színes szabadidős tevékenység folyt, megtanulták az együttélés alapvető szabályait, toleranciát mások felé, környezetük rendbetételét, a munka becsületét. A kollégiumhoz neves rendezvények, vetélkedők, előadások, gyalogtúrák, bensőséges ünnepek, nevezetes szakkörök fűződnek. Utóbbiak közül a Bulik József által vezetett fafaragó szakkört emeljük ki. A kollégium több régi hagyományt ma is őriz, életben tart.

A Békés Megyei Harruckern János Közoktatási Intézmény Mezőhegyesi Egységében minden fontos dolog egy helyen található: az elméleti képzés tantermei, a gyakorlati oktatás tanműhelyei, a vidéki tanulók számára otthonos kollégium – és mindez évről évre szépülő környezetben, egy történelmi levegőjű kisváros szívében.

Készült Tarkó Mihályné és Tarkó Gábor: Kezek dicsérete.
A szakmunkásképzés története Mezőhegyesen című,
kiadás alatt lévő munkája alapján.

 

7. Névadónk

A kiegyezés utáni fordulat 1869. január 1-jével történt meg, amikor is Mezőhegyes kétévi egyeztetés után végre a Magyar Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium kezelésébe került. Ezzel egy időben véglegesen kettévált a ménes és a gazdaság, azaz a Ménesbirtok.
            A különvált katonai ménes további sorsában meghatározó szerep jutott egy volt ’48-as honvéd századosnak, Kozma Ferencnek. 1867-től a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium titkáraként azt a feladatot kapta, hogy szervezze meg és alakítsa ki a ménesek szervezeti rendszerét, tenyésztési struktúráját.

Kezek dicséreteKozma Ferenc (1826-1892) a magyar lótenyésztés egyik legkiemelkedőbb alakja, 1843-ban tiszti növendékként lépett be a Nádor huszárok VI. határőr ezredébe. 1845-ben vették fel a bécsi nemesi testőrség állományába. 1848-ban hadnagyi ranggal belépett a XVI. honvéd zászlóaljhoz. 1849. április 19-én megsebesült a nagysallói csatában. Felépülése után tovább harcolt Kmety György hadosztályában. A világosi fegyverletétel után bujdosni kényszerült, majd a Fejér megyei Baracskán telepedett le. 1861-től főszolgabíró, 1867-től a Földművelésügyi Minisztérium Lótenyésztési Főosztályának vezetője. 1868-ban a Mezőhegyes átadását előkészítő osztrák-magyar vegyes bizottságban a magyar csoport vezetője. 1872-től miniszteri tanácsos. 1892-ben lóosztályozásra érkezve hunyt el mezőhegyesi szálláshelyén, a Hotel Centrál (Központi Szálló) épületében.

 

Kozma ennek szellemében fogott hozzá a magyar lótenyésztés megreformálásához. Az összes ménesre kiterjedő átfogó tenyésztési koncepciót dolgozott ki. Mezőhegyesen beszüntette a telivér tenyésztést, mint nem idevalót, és a következő méneseket állította fel: Nagy Nóniusz, Kis Nóniusz, Gidrán, Angol félvér, Norfolki ménes. A Kozma Ferenc által előírt tenyésztési utasításoknak köszönhetően a mezőhegyesi lovak a legrangosabb nemzetközi díjakat kapták.
Kozma sikereinek hallatára Ferenc József császár (1848-1916) és magyar király (1867-1916) 1872. május 8-án másodszor is ellátogatott Mezőhegyesre. Személyesen szemlélte meg az eredményeket. Kíséretével megtekintette a 20-i ménest is. A Fedeles lovarda nyugati homlokzatán és a Kozma-emlékművön látható eredeti Zala György domborművön a 20. számú angol félvér-ménesistálló előtt Ő Felsége Kozma Ferenc osztálytanácsoshoz a következő szavakat intézi: „Nem hittem volna, hogy lótenyésztési intézetek ily rövid idő alatt ennyire fejlődjenek a polgári kormányzat alatt. Gratulálok ministeri tanácsos úr.” (Galkó Ernő (szerk.): Kozma Ferencz Emlékére. Kiadja a Földmívelésügyi M. Kir. Minister, Budapest, Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 1898.)

 

 

8. "Dicső múltból méltó jövőbe!"

A 2015/2016-os tanévtől a 104 éves mezőhegyesi szakképzés a Földművelésügyi Minisztérium fenntartásában működő Kozma Ferenc Mezőgazdasági Szakképző Iskola és Kollégium intézményi keretein belül él tovább. A 2016/2017-es tanévben célunk a tiszta profilú, mezőgazdasági szakképzés megteremtése Mezőhegyesen. Elsősorban a Mezőhegyesi Ménes 230 éves hagyományaira épülő, országos beiskolázású lovas képzéseinket ajánljuk leendő diákjaink figyelmébe: lovász, belovagló (ráépülés), patkolókovács (ráépülés), lovastúra-vezető (érettségi utáni képzés). A Fenntartóval egyeztetve terveink között szerepel a kertészképzés meghonosítása, illetve folytatni kívánjuk a mezőgazdasági gépészek képzését.


Rendészet ágazatban a 2016/2017-es tanévre 4 éves szakgimnáziumi képzésre - közszolgálati ügykezelő (OKJ 52 345 04) - várjuk a diákok jelentkezését.


 

 

 

vissza